Nem Photoshop, Budapest

Nem állítom, hogy nincsenek pikáns felhangjai, azt sem, hogy nem úgy totál értelmetlen, ahogy van, viszont én fotóztam a Karinthy-n egy zöldésgesnél (mobillal, naná, nincs olyan kis hendi kemem, mint amilyet Ági kapott karácsonyra).

Ezennel kívánok mindenkinek sokkal de sokkal boldogabbat, mint ami az elmúlt 365 volt, a számomra fontosak – kivételesen – név szerint a növény alatt. Valószínűnek tartom, hogy jelentkezem még idén, de holnap este höchstwahrscheinlich mindenkinek érdekesebb elfoglaltsága lesz, mint blogot olvasni.

Attila, Ádám, Ági, Balázs, Boriska, Bíbaba, Csibe, Csigalány, Dani, Deske, Enci, Eszterke, Eörs, Győző, Iben, Ildi, Kati, Kilfish, Krisz, Kriszta, Kárász, Linda, Lityi, Madár, Mama, Manyi, Monique, Nagymama, Nagymesternő, Nati, Náni, Nóri, Oksana, Paula, Razvan, Rudo, Sanyi, Szüts, Timó, Vera, Vojnich

Sándor, megint hiányzol, bazze.

Utolsó roham

Van egy maja hiedelem, miszerint ha huszonöt kábel lóg az ajtód kilincsén, és egy orbitális faláda fekszik a szobád közepén, már nincs messze az alagút vége.

Van egy azték babona arról is, hogy a maják feldughatják, mert mindez nem érvényes december harmincadikán.

Csak úgy mondom.

Ember

ilyen őszinte még nem volt hozzám (aki az volt, tudja). Kaptam egy levelet. Elolvastam. Aztán töröltem. Ahogy kérte.

Wie sagt man in your language ültem a széken fél óráig, és bámultam magam elé?

A derekam viszont azt kérte, hogy ha egy mód van rá, idén ne szilveszterezzek. Holnapig még meglátom.

A fél lakás még hátravan.

Entrópia, szeretlek

Haladok.

Eddigi mérleg:

• 62 óra ébrenlét
• 10 óra alvás (félálom)
• 2 asztali gép komplett kibelezése, kitisztítása és összerakása
• 1 notebook ideoda hurcibálása, az egyetlen kapcsolat a virtuális világgal
• 200 kiló informatikai cucc kipakolása a szobából
• ugyanezen cuccok leporolása, tisztítása egyenként
• ezen belül: 70 kábel, 5 merevlemez, négy láda infokütyü (találtam két P2-es processzort, négy alaplapot és ugyanennyi floppimeghajtót, csak hogy párat említsek), 150 havilap, sok könyv, közel 300 cd (újságmelléklet), és még ezer más bizarr tárgy, melyek valamiért itt laknak nálam
• a szoba teljes kitakarítása, szőnyeg tisztítása, padló felmosása
• nagyobb bútorok és elektronikai eszközök visszahordása
• net beizzítása (modem, router, wifi), levelek gyors elolvasása, reagálás, iWiW, ott is, tyúkanyó a csízoldalra (aki tudja, érti), post megírása

Ami hátravan:

• egy bazi faláda eliminálása
• maradék tárgyak behordása a nagyszoba asztaláról és az ágyról
• logisztika: áram- és periféria-kábelezés
• kábelek elrejtése a polcok mögé, asztal alá (cuki kis kötegelőszalagokat vettem, ezekkel néha Lizus játszik, csigát csavartat velem belőlük).
• nagygép bekapcsolása, előtte ima vagy voodoo magic (alaplap, proci és táp lecserélve): pöccre indul, vagy füstöl?
• kitalálni, hova helyezem a tintasugaras nyomtatót (most a kisasztal van a helyén)
• kitalálni, hova helyezem a notebook második monitorát (perpill 10 cm táv az arcomtól, és az nemjó)
• OS install (1 db Windows a nagygépre, 1 db Linux a szerverre)
• pihenés, sebek nyalogatása

Aki segített, és ezért köszike:

• Ági, aki tegnap este a gyermekeknél aludt, miután nemazonosítható, de nemrepülő objektumok elfoglalták a fekhelyet, és ugyanő, aki tegnap délután lecaplatott a gyermekekkel, hogy tudjak haladni
• Liza, aki kibírta egy napig Pakika és Pá nélkül
• Lulu, aki magától értetődően cipelgette velem az asztalokat, és segített kisakkozni, mit hova (special thanx azért a hányattatott sorsú kispolcért).
• Eszterke & Bandi, akik nemsokára bővülnek egy családtaggal, és elviselték a hadiállapotot tegnap délelőtt
• Vera, aki tudtán kívül lelket öntött belém egy SMS-sel
• Paula, aki rezignáltan vár három wiwes levelének válaszára

A rezidencia most egy ideíg így marad. Nem rendezkedünk át, nem veszünk új bútorokat, nincs rá idő, ez is csoda, hogy lehetett. Kb. annyi energiát és időt igényelt, mint a Microsoftnak a Vista legyártása, és igen, ez a szoba is tele van bugokkal, de majd kap jó kis Service Packet, igaz, tűzfal nincs, vagy ha mégis lesz, valamelyik dedikált porton be kell engednem a csigalányt, viszont vírusirtót raktam fel – Ági szerint a törlőkendő fertőtlenít. Na abbahagytam a számtekhumort.

A legközelebbi nagytakarítás előtt komolyan megfontolom, hogy elmegyek szerzetesnek vagy remetének.

Next time online: talán ma este. Remélem. Addig egy kép bíbabáról is.

Gépet szerelek

…végre. Laptop helyett desktop. Egyfolytában az R.E.M. And I Feel Fine válogatáslemeze szól, ezek akkor még tudtak zenélni, úgy értem zenét írni, mármint nyolcvankettő és nyolcvanhét között, aztán megette őket mammon, nyamm. Kis ideíg az átállás miatt felfüggesztem netes tevékenységemet, de gyorsan kell cselekedni, mert a nagyszobában tornyosuló alkatrészdzsungel nem maradhat ott délig. Utána mély levegő, és bekapcs: ha lesz még post idén, az azt jelenti, nem füstölt el semmi ebben a pillanatban, vagyis jól sikerült összerakni.

És készült egy kép a csigalányról, ha nem az enyém lenne, beleszeretnék, bár még akkor is kettőtöl öt év, a kor miatt, ugye. Vagy több.

Monty Hall és a józan ész

 

A címben említett úr egy amerikai tévéműsor vezetője volt, és kissé úgy keveredett a valószínűségszámítás terepére, mint Pilátus a credoba; magáról a paradoxonról később, először lássunk három döbbenetesen abszurd állítást.

1. Mélyhűtött virslik dobálása segítségével kiszámolható a Pi közelítő értéke.
2. Az alabamai törvényhozás különböző vallási csoportok nyomására hivatalosan 3 egésznek nyilvánította a Pi értékét azért, hogy megfeleljen bizonyos bibliai előírásoknak.
3. A Mississippi-beli törvényhozás eltörölte a normál és tizedestörteket a középiskolai matematika-tantervből.

Nomost a közös tudományterületen kívül a fentieket összeköti még az a tény is, hogy irgalmatlan nagy marhaságok. Leküzdve kezdeti bizalmatlanságunkat és félretéve előítéleteinket (hüje amcsik) próbáljuk meg kitalálni, melyik igaz, és melyik nem. Annyit elárulok, hogy csak egyetlen hamis van köztük.

Tippel, felír vagy megjegyez, továbbklikkel.

Azoknak, akik még botladoznak a kíbersztrádán

A Read the rest of this entry » felirat nem véletlenül figyel a bejegyzések alján: azt jelenti, hogy pofázok még, csak nem akarom terhelni vele a nyitólapot, magyarul klattyints rá, mert van még duma. A teljes cikk (szájber körökben post) megtekintésének alternatív megoldása, ha fent, a címre (ez esetünkben Azoknak, akik még botladoznak a kíbersztrádán) klikkelünk.

Öcsém beszól

A legjobb akkor a vécére menni, amikor az embert békén hagyják, és van friss, olvasatlan Magyar Narancs.

Szerintem elküldöm nekik. Még reklámszlogen is lehet belőle.

Csigakonteszt PKI

Ugyan többeknek hamar fellőtték a pizsamát (vagy további alkoholtartalmú italokat további helyszíneken), azért a többség csigával jött. Őket az alant rögtönzött kiállításon van szerencsénk megtekinteni.

Bangalore

Forrás

Most keltem. A Szütsről álmodtam. Felvett valami új titkárnőt a stúdióba, aki egy hét után lelécelt az egész kasszával, aztán kiderült, hogy mégse, de kirúgat engem meg a szalmajanit, aztán mégse, csak engem, közben a barátnőm elhagy (hol az Ági?), bánatomban műhavas síelésre adom a fejem műhó nélkül, sítalpnak a frissen vásárolt design könyvemet használva, és hárman csúsznak utánam, közben azt kérik, hogy gyorsítsak be, mert a lejtő alján félkész kaja vár minket. És tényleg, de nem elég, úgyhogy spórolni kell vele. Valahogy a Dunapartra érünk, a Kardost hívom, aki ad egy huszast valami talált pénztárcából, és nem kell megadnom neki. Taxit hívok a százötös busz egyik kanyarjának beugrójából, egy rakás hajléktalan mellettem, mind a headsetemet nézik, és azt tanácsolják, adjam el, ha nincs pénzem. Valahogy lesz még húszezer, közben a taxi egy Bangalore melletti sörözőben tesz le, ahol annak idején a barátnőmmel összejöttem. Hányingerem van (hiányinger?), felhívom a Szütsöt, rendbejött nála minden, és sok sikert kíván, de ha már hívom, akkor ki kéne neki nyomozni valamit a lopással kapcsolatban. A csaj mégis hunyó, valami összeesküvés tagja vagy mi, és a Kamondit is beszopatta. Valahogy találkozom is vele többször, és azt kéri ne úgy köszönjek el tőle, ahogy szoktam, mert feljelent molesztálásért. Hárman sírunk egymás nyakába borulva (Szüts, Kamondi, én) egy reneszánsz palota udvarán, ezalatt hív a Kardos, valami kriminálisan nagy buliba kell mennem, ahol a vécét keresem. Függőhídon kell megközelíteni (a vécét), de közben már elmúlik, létrán mászunk le, a fokok a zongora fekete billentyűinek megfelelően 2-3-as csoportokban, el kell találni a ritmust, vagy leesel. A talajszinten egy török büfé ablakában (még mindig a buli közepén) két csaj csigákról beszélget, valami eszembe jut, megkérdezem tőlük, de nem arra gondolnak, amire én (valami emlék az elhagyott csajjal kapcsolatban). Felébredek.