Reggeli zene #2

Borzdal, avagy laza nyári agybaj. Későn kelőknek, másnapossággal küzdőknek, és mindenkinek, aki még nem tudja hova tenni a mai napot. Kispál és a vérnyomás. John Cage Philip Glass mellkasán dagonyázik, Terry Riley csendben figyel a sarokban. A többi néma csend.

Unknown: The Badger Song

Reklámok

Hun > Eng

…és köszönjük Maderfakk Jenőnek az anyanyelvi lektorálásban nyújtott segítségét, egyúttal megemlítenénk, hogy az anyakönyvi kivonat kifejezés fordításába kisebb hiba csúszott, amikor a motherbook outtrain szóösszetételt használta.

Reggeli zene #1

Van, kit eltalál a reggeli zene,
Aztán nem tudja, hogy reggelizzen-e.
(Ez Buddha esti és reggeli Zen-e.)

…azér’ van itten homesick, mer’ negyvenfokos szobában létezni nem lehet, nem hogy dolgozni.

Egyed.

Bob Dylan: Subterranean Homesick Blues

Harry 496 Potter

b-2007-07-18-a-01.gif

Nemazér’ a húszfillérér’, nekem semmi bajom a négyszázvalahanyadik oldallal, de ez mégis durva. Ma reggel érkezés után, de még kávé előtt a fenti kép fogadott a (khm…) vállalati RSSolvasóm (khm-khm…) ebook-figyelő részlegében.

A normál ügymenet szerint itt a TPB-re felpakolt békés warezkönyvek, száraz számítástechnikai szakleírások, esetleg a szokásos Anarchista kézikönyv jelen körülményekre igazított kiadása fogad, nem is igen nézek bele, csak félálomban nyugtázom, ma is művelődik a nép könyvterjesztő vállalat nélkül. Erre: tessék. Rögtön hét példányban, és ugye ott az a fránya 496. oldal. Van, aki csak a 495-ig, van, aki pont az azutániakat kínálja. Én speciel kivárom ezt a három napot, pedig – ha nem is fanatikus módon, de – a HP-kedvelők sorait bővítem (gondolom elsősorban vertikálisan, mert a rajongótábor átlagéletkorából következő átlagmagassága a derekamig ér).

Szóval. Ki az az elvetemült, aki hetvenkét órával a startpisztoly dörrenése előtt fotózott lapokkal seftel? Naugye. Mer’ senki. Ide a rozsdást. Ha egyáltalán, akkor Rowling asszony ügynökei fogták az idők szavát, meg a bittorent-kliensprogramjukat, oszt’ hadd szóljon. Ha engem kérdeznek (nem kérdeznek, de ha kérdeznének), akkor legalábbis ezt javasolnám. Ahogy annodacu kamu lemezeket, most valószínűleg kamu oldalakat pakolnak a netre. Commercial potential, ennyi a lé(nyeg), te meg azt hiszed, geek vagy, meg cool, ha már most megvan a stuff, pedig csak a marketing része lettél. Nem akarok a szélsőbalosok tollaival ékeskedni (elég nekem a normálbal természetes bőrborítása is), de könnyen előfordulhat, a darknet ötletét nem csupán a kalózgépekből összeberhelt vírushálózatokban használja fel a fekete-, hanem a wannabe-menőjenő-nézd-anya!-tudok-kódolni arcokból kreált alter(?)társadalom networkjében a fehér (haha!) kereskedelem is. De jó nekünk, mi vagyunk a pók, te meg a légy: igazodsz, bámulsz, aztán megveszed.

Őszinte becslés

Ma reggel megjött a Code Project aktuális hírlevele, benne a heti kérdésre adott válaszok statisztikájával, és rájöttem, hogy rajtam kívül mindenki becsületes, hangyaszorgalommal dolgozó szerény jómunkásember, pláne a programozók. A kérdés a következő volt:

Mennyire vagy őszinte a munkádra fordítandó idő meghatározásakor?

Alant a válaszok megoszlásai, hödödörödödö:

b-2007-07-17-a-01.gif

Vagyis: a kóderek majdnem 40 százaléka pontosan, sőt, apró biztonsági tartalékot is belekalkulálva számol. Amerikai kóder akarok lenni. Azok így születnek, vazze, ide a bökőt. A túlzott jólét az oka, az, ja. Kipottyannak az anyaméh biztonságos kilenc hónapjának felelőtlen öntudatlanságából (stopper indul), és mire nagycsoportos ovisok lesznek, már ezredmásodpercre be tudják lőni, meddig tart, amíg megisszák reggel a kakaót. Vagy rosszul látom?

/

Az Est.hu pöpec átmeneti gruppét gyártott szalagos egység és bársony segítségével, hogyasszongya

b-2007-07-13-a-01.gif

amivel persze az ég egy adta világon semmi gond, felteszem, Lou bácsi is másképp látja már a dicső múltat: ő memoárjaiban már talán Velvet Wonderhound néven emlegeti minden punkzenekarok ősét. Bársony-bársony, fenébe a részletekkel, a Revolver úgyis olyan militáns mellékzöngét kap e terroristaveszélytől átitatott ezredelőn, a magnó ellenben a “béke, nyugalom, madárcsicsergés” konnotációval bír – ne idegeljük hát az olvasót hiába.

Szikra

Az a baj, hogy erre sajnos mindenképp szükség van a siker eléréséhez. És még az sem biztos, hogy nem szarnak le a végén – legyél bármennyire is zseniális, a fizetség néha talán csak egy bazi nagy pofon. Mint az alábbi példában; kedvenc hüjekliens-oldalamról, ma érkezett, friss, ropogós. Elvileg – az oldal szerint – megtörtént, de láttunk már karón varjat.

b-2007-07-11-a-01b.jpg

Első munkám volt: egy hatalmas szállodalánc foglalásait intéztem.
Szól a telefon, női hang:
– Jónapot kívánok, a barátomat keresem. Az egyik szállójukban vett ki szobát.
– Melyikben?
– Azt meg honnan tudjam?
– Város neve?
– Fogalmam sincs. Valami síelős hely. Ja, síelni ment.
– Jó. Melyik államba?
– Gőzöm nincs.
– Nézze hölgyem, nagyon sajnálom, de nagyjából száz város létezik az országban, ahol síelni lehet. Legalább azt találja ki, hova szokott járni a barátja. Coloradoba? Vagy Utahba? Vermontba?
– Nem is tudom… olyan furcsa neve volt. Az alaszkai légitársasággal utazott.
– Hoppáré! Akkor Alaszkában van?
– Nem. Ott biztos nem. Kérem, legalább annak nézzen utána, hogy egyáltalán a maguk szállodájában van-e. Tudom a pasas TAJ-számát.

(Ez azért megvan, nem? “Kérjük kedves vendégeinket, adják meg TAJ-számukat arra az esetre, ha valaki keresné önöket. Ja, és az adatokat bizalmasan kezeljük.”)

– Sajnálom asszonyom, ez így nem fog menni. Biztos nem tudja a város nevét?
– Izé… volt benne “q”.
(Hosszú szünet, majd az égi szikra hirtelen a semmiből…) – Snoqualmie Pass, Washington!
– Bingó!
– Oké, itt a hotel címe…
– Kösz. És ha legközelebb hívják magát, legyen kicsit segítőkészebb. Mert most egyáltalán nem tűnt annak.