Legalize…

…it.

Million Marijuana March 2007

Reklámok

Necsinyá’

Te neköm necsinyá’, ho’ nemtod, mija kurrens trend a webön, mög húvanlöjírás a micsodárú’, me’ ha te webföjlesztő’, akkó’ két údalt mögmarkúsz, oszt’ jó lösz neköd.

És ne hajjak ezökután panasztot mög fórumba sírást, hogy mijaza mög hóvana, hö!

Emmög egy kép, me’ régön vút ilyen a csigalányrú.

b-2007-05-03-a-01.jpg

Húsz másodperc

Fiatal, huszonegykétéves, középmagas, kisprortolt fiú. A hatalmas iroda közepén tűnik fel, épp ugyanoda tartunk: ő határozott lépésekkel közeledik, én még kissé álmosan botorkálok. Öt méterről már megérzem az arcvíze kellemes, de mégsem tolakodó illatát. A mosdó előtt futok bele. Egyik kezében iratköteg, a másikban narancsszínű ing. Rajta kék felső, sárga egyennyakkendő, fekete nadrág, fekete öv, azon a legújabb generációs telefon szolid bőrtokba rejtve, a szárak vasalt éle alatt a legfényesebbre polírozott cipő, amit valaha láttam. Épp előreengedném, de a titkárnő megelőz:

– Ezt a projektet, János…
– Pillanat, tündér, pillanat, fél perc, és a tied leszek.

Belépünk. Egy pillanat műve az egész: fél másodpercig a bal gallérjára mered a tükörben, majd hirtelen lekapja magáról a kék rövidujjú egyenruhát, ott áll előttem félmeztelenül. Három másodperc: az örökkévalság. További egy másodperc, amíg felmérem a menekülési lehetőségeket: hátam mögött ajtó, futhatnék. Végül is nem adott okot rá, minek féljek. Hirtelen megtöri a kínos csendet, a levetett felső gallérját elcsúfító kétmilliméteres foltra mutat, és magyarázatképpen hozzáteszi:

– Ki van ez már gecizve, a kurvaannyát, bazmeg.

Helyben vagyunk.

Felhőlabda

Ági, Lizus és Bíbaba (utóbbi csendes(?) megfigyelő) csütörtök reggel babaúszásra menet. Nap laposkúszásban az égen, hó sehol, kissé talán borús, hideg reggel. Ági vezet. Lizus a kocsiból nézelődik kifelé.

– Felhő. Labda.
– Mit mondtál, bogaram? Igen, felhős az ég. És a kisfiúk labdáznak a téren.
Ági körülnéz, valóban labdáznak-e valakik valahol, de menet közben nincs sok esély megtalálni őket.
– Felhőlabda.
Kereszteződés, lassítanak. Ági kinéz balra, kisfiúk sehol.
– Hol a labda, bogaram? Nem látom.
– Ot. Ot. – Lizus kifelé mutogat, el, a távolba.
– Felhőlabda!
A pirosnál nejem végül úgy gondolja, utánajár ennek a problémának. Valóban, kicsit felhős az ég, de labdát, vagy bármit, ami labdára emlékeztet közel s távol nem talál.
– Felhőlabda! Felhőlabda! Ot ot ot! – Lizus szinte megszállottan böködi ujjával az ablaküveget, a lámpa unottan sárgára vált.
– Hol, kicsim?
Ági megszállottan kutat a tekintetével bármi után, ami gömb alakú, vagy fehér, netalán egyszerre mindkettő.
Zöld.
– OTT!
Lizus ujja kategorikusan a horizontra szegeződik.
Ági egyesbe vált.
Gázpedál.
Egy pillanatra még balra fordítja a fejét, oda, ahova a csigalány ujja mutat.

És hirtelen, ahogy elindulnak, észreveszi messze, a horizont alján egy kerek, fehér valaminek a körvonalait. Nehéz kivenni a távolból, de valóban ott lebeg. Ági meglepetésében levegőt sem kap. Kissé elmosódott, kissé halvány, de kör alakú, és valóban fehér. Egy igazi felhőlabda: az épp leszálló Hold.

b-2007-02-15-a-01.jpg

Kérdés gyermekes szülőknek

Számomra most lett világos, hogy egy életre el kell kerülni a homlokhozérintős-kétmásodpercalattmérős hőmérőt, mert szart sem ér. Tegnap délelőtt éreztem már, valami nem stimmel, délutánra már nagyon nem stimmelt az a valami, nosza, jössz te velem empíria, schnell. 36.2. Á, ennél azért jobb vagyok, még egyszer. 36.8. Aha. Három másodpercen belül öt tized. Szórakozz a terveződdel. Mi újság higanyéknál? Tíz perc. 38.5. Ez már azért reálisabb. Késő este már 38.9.

A baj csak az, hogy a gyerek ugye türelmetlen. Tehát a kérdés: melyik a jobb. Ha pontatlanul mérünk, de gyorsan, vagy ha pontosan mérünk, de mivel közben birkózunk az utódunkkal, a mérés sikere nem garantált?

Védett: Now What?

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:

Gyorsan, valami postot

hogy Lulu kedvenc gasztropoétájának címét plagizáljam, mert ha D. az előző, kissé alvilági teremtménnyel szembesül elsőként a blogon, egy életre elmehet a kedve a virtuális naplóktól. Ahogy tegnap említette, ő csak egyszer egy héten, neki inkább az írott könyv szaga (lehet ám ennek is, ne tudjátok meg, milyen illatokat képes árasztani az elfüstölt tápegység).

Tegnap volt bíbaba keresztelője, egy lehetséges megközelítésről olvassátok Lulut, akit ajánlanék Mr. Spielberg és Mr. Ecclestone figyelmeibe, lehet, megvan az új Indiana Alonso, és – ahogy írja – még a divatra is ügyel. Csigalány meglehetősen sértett hangnemben asszisztálta végig öccse tortúráit (mi az, hogy nem vele, és miket dumál ez a pasi ott az asztal mögött, hideg van, különben is, hol a cica, cicát akarok, anyaaaaaa, dejeee, moszt), ezalatt a fél vendégsereget (macskástul) próbálta terelni a templomból. Kifele. Szertartás alatt. Utána viszont hallhattunk tőle pár kortárs művet zongán (Op. 3. Ah, Gott, das ist mein Trauma, Allegro ma non troppo, de azért annyira igen, hogy ne lehessen elkapni).

Bíbaba ezalatt még azt is egykedvűen tűrte, hogy a fejére csorog valami, aminek következtében ő már egyszer s mindenkorra megfellebbezhetetlenül evangélikus. Hitbéli neveltetéséről egyfelől a katolikus Rómában élő rendes, zsidó származású, reformátusnak megkeresztelt ateista művészettörténész nagybátyja, másfelől a Bellevue-ben lakó építészmérnök nagynénje fog gondoskodni. Ajjaj. Ökumenikus belsőépítész lesz a srác.

b-2007-02-04-b-01.jpg