Bigyó az izé tetején ült, hogyisíjjákot rágcsált, és bambán bámult Nemtommi felé, amikor épp arra ballagott Ëgzakt úr, a bajor szomszéd. Megállt, felnézett, majd félénken megkérdezte:
– Nem látta Matildot?
– Szakrament.
– Szakra. Hát úgy. Köszönöm.
Majd csendben továbbcsoszogott.
Filed under: agymenet | 2 hozzászólás »
Lulu küldte át éjjel, amikor nagyjából már fél órája a Gömb alatt aludtam (így persze fogalmam sincs, hogyan jutott be Samuel L. Jackson abba a sárga billiárdgolyóba, és ki maradt életben a végén). A helyzet jelen pillanatban:
Gyerekek, ugye nem a Chinese Democracy második lemezén dolgoztok?
Természetesen feribácsiék készülő albumáról van szó. Én idén télre két pozitív eseményt raktároztam be magamnak: a másik a Harry Potter 7, azzal semmi gond, csak február 9-ig kell kibírni guggolva, féllábon.
Gondolom, azért a kedvenceim, mert látok valami hasonlóságot köztük, és… Á, hagyjuk. Ezek a rockzenészek… Ha még pornószínészek lennének, akkor megérteném.
De ilyen hosszú előjáték még a legvadabb animálszexben is durva.
Filed under: hangos, külvilág | 1 Comment »
Se mikulás, se hanuka, se karácsony, se újév… Minden kimaradt szép sorban, az idegeim meg kezdték tűrőképességük határát megközelíteni, elérni, átlépni, permanensen feszegetni. Ideális reklám lenne a Michelinnek: utcai gigaposzteren öt hatalmas markológép ugrándozik az idegszálaimból készült gumipadlón – na, így vagyok mostanság. Ha öt év múlva rákérdeznének, mire emlékszem kétezerhét és kétezernyolc fordulójából, valószínűleg valami olyasmit mondanék, hogy ugyan nem sokra, de a kilátás gyönyörű volt. Arccal a pályaudvanak egy emberes üvegablakon keresztül, szemben messze a Moszkva, jobbra a Vérmező, hátam mögött a sales department.
Tesztelem a megmaradt olvasókat, na. Valami lesz. Csak nyugi.
Filed under: agymenet | Leave a comment »
royaljerry 