Click here for Mór

 

b-2007-02-21-b-01.gif

A magyar nép rettenetes nagy problémája, hogy vagy egy bűnesettel több van, vagy egy gyanusítottal kevesebb.

És ez még mind semmi. Drága nagyapám, aki emlékemiben leginkább az anyám által átadott idézetek formájában él, sziklaszilárdan hitt a háromszoros invesztíció elvében: vagyis bármit, amit el akarsz érni, háromszorosan kell alátámasztani. Ha állást keresel, legalább három hirdetésre add be a jelentkezést, hogy egy sikerüljön. Ha egybőröndnyi ruhával vágsz neki az útnak, készíts elő hármat. Ha a Mont Blanc-t akarod megmászni, trenírozz a Himalájára. Ésígytovább. Jó, azt mondjuk soha nem állította, ha esküvőre készülsz, legyen három menyasszonyod.

Nomármost. Az addig frankó, hogy ezt az elvet hőn szeretett nyomozószerveink is magukévá tették. Ha a Kossuth téri közálapotokat akarják helyretenni, megcélozzák az országos nyugalom fenntartását. Ha a legnagyobb kábítószerfogásra készülnek ever, lefülelnek egy tonnát. Igaz, az is valami. Ha a kerületi drogbárót akarják elkapni, irány a régiós maffiavezér. Ezzel nincs is semmi baj, a futballisták is hegyi levegőn edzenek, hogy aztán emberi körülmények között legyenek képesek gólt lőni.

De az milyen már, hogy az egyenletben nem csak hárommal kell osztani vagy szorozni, hanem változót is kell cserélni – mert most nagyjából ez történik. Keressük a postásgyilkost. Oké. Találunk egy faszit. Oké. Jé, elkaptuk, tényleg ez a gyilkos. Plusz ÁFA: még Mórhoz is köze van. De jó!

Javaslatom a következő: induljunk ki a Teve utcából. A sortüzes sztoriból. Keressük a tettest. Sőt. Keressünk sok tettest. De csak lazán, mintegy érdeklődésszinten. Fogunk találni egyet. Na, az lesz az az ürge, aki Móron lőtt. De semmi baj, mert közben kutattuk a banki kivégzőosztagot is (mit kivégzőosztagot? Hadsereget!). Elkapunk egy fickót: megvan a postásgyilkos. És mialatt épp őt köröztük, meg fogjuk találni a Kossuth téri aljanép titkos főszervezőjét, de csak abban az esetben, ha legalább három emberkét fogtunk el, akik kézbesítőket végeznek ki.

Nekem speciel semmi bajom az eljárással, ha működik. Végülis soha nem lehet tudni, melyik lépéssel mit váltunk ki valóban a felszín alatt. Ahogy mh szokta mondani: nem biztos hogy attól kapod vissza a jót, akivel te megcselekdted azt. De átlagban kijön.

És végül, hogy ne mások tollával ékeskedjek, idecitálnám az első mondat eredetijét is; Afif Safieh, a PFSZ londoni képviselője mondá vala: The tormenting dilemma of the Middle East is this: either we have one people too many, or one state too few.

Giccsadó / Vécézene

b-2007-02-21-a-01.jpg

Dzsesszadó indult a felső tízezer kedvéért, tudósít az Index, meg még gondolom más lapok is. Tök jó. Végre jazz. Van már nosztalgiarádió, alterrádió, komolyzenei rádió, most végre lesz jazzrádió is.

Pontosítok: nem lesz. Ahogy ugyanis a leendő vezető fogalmaz, leginkább nem a nehezen emészthető freedzsesszt vagy new dzsesszt játssza, hanem populárisabb zenékkel, szvinggel, smooth dzsesszel, soullal várja hallgatóit. Fordítok: szoftpornó. Kiherélés. Pat Metheny a mennybe megy, és úgymarad. Van erre az angolnak egy frappáns kifejezése: Muzak. Magyarul vécézene. Drága vendéglők, hotelek, toalettek minusz harminc decibeles Whitney Houston-onániája. Bármi, csak valami szóljon.

Annak idején kamionosoknak állítottak össze heavy metal kazettákat kizárólag abból a célból, hogy ne aludjanak el a hosszú úton. Egy konceptlemez elkészítésének sokféleképpen lehet nekiállni: adott stílus, adott korszak, adott régió, adott szerző. Ha azonban. Ha azonban az a szempont, hogy mindegy, csak legyen benne hörgés, villanygitár meg mélydob, egyébként a stílus mindegy, akkor nem albumról vagy szerkesztett tartalomról beszélünk, hanem célszerszámról. Kalapács, Red Bull, kokain.

Giccsadó.

Semmi különbség a trucktape-ek meg a fenti rádiós koncepció között. Valami szóljon, oszt’ kész. Nincs ezzel semmi baj, mert a világ rádióinak kilencven százaléka így működik. A baj a definícióval van: “elsősorban szerelemből”, a műfaj iránti rajongásból indították el a 24 órában műsort sugárzó adót. Frászkarikát. Az igazság is odaát, de pár sorral lejjebb van: nincsen olyan rádió ma a piacon, amely pont ennek a – luxuscikkeket venni akaró és tudó – rétegnek szólna. Zsé. Értem? Nem zeneszeretet, meg igényes hallgatnivaló, meg progresszió. Zsé, ezerrel. Mer’ az EDS Hungary EMEA North-Central HUB Központjában az ABN AMRO Team-hez tartozó Workplace Services Chief Executive-ját napközben kurvára nem John Coltrane szaxofonjátéka köti le. És ez nem antiglobalizmus, sőt: ez így van jól. Ha John Coltrane szaxofonjátéka kötné le, akkor azt fülelné full time, és nem termelne a gyár. De jazznek csúfolni a mosolygó maestrót? Ugyan már, emberek.

Sun Ra röhög a sírjában.

Wow!

Tessék reszketni, új szelek*, új tagek, új témák: a WordPress (oldal) mostantól támogatja a \LaTeX szintaxist – így semmi nem akadályozhat meg matematikai ámokfutások hirtelen ötlettől vezérelt elkövetésében**. Előre szólok, nem fogom vissza magam, de jó leszek hozzátok, és megpróbálok érdekesebb témaköröket kiválasztani.

Ilyen szép képleteket lehet vele gyártani:

x_{1,2}=\frac{-b\pm\sqrt{b^2-4ac}}{2a}

* Pedig nem bab volt vacsorára, bocs.
** Csak előbb valahogy meg kell tanulnom a szintaxist. Már túrom a webet ezügyben…

Rigóstreet, rigóstreet…

Worluk hívta fel a figyelmet az alábbi észveszejtő ökörségre Pilhál György jóvoltából, aki az alábbi leírhatatlan baromságot böffentette a Magyar Nemzet c. lapba:

Nem tudja, más hogy van vele – dohogott tovább angol ismerősöm –, tőle idegen, ha az ember egy gyermekkel kel nászra. Ha majd egyszer lovas szobrot kap Celldömölkön a Kiss Péter, akkor azt valószínűleg nem a fiatalkorúak terelgetéséért kapja… Egyébként nem kell felkapni a vizet, az ifjúsági szövetségnek (KISZ) mindig kutya kötelessége volt felkarolni a fiatalságot… Különben utánanéztem. Kiss Péter honlapjának csupán angol nyelvű szövege tudósít a politikus különös házasságáról, imigyen: „He is married with one child.”
A helyzet melegszik.

Kérem, válasszon az alábbi lehetőségek közül, melyik igaz leginkább Pilhál Györgyre:

  1. Ez hülye.
  2. Ez hülye, és nem tud angolul.
  3. Ez hülye, nem tud angolul, és részeg disznó.
  4. Ez hülye, nem tud angolul, részeg disznó, és minderre büszke.

Definíció kérdése

Ez ma jött az esti postával, mh küldte, és azt hiszem, ezért a levélért övé a heti nyeremény, átveheti a szerkesztőségben.

Nacionalizmus
“Magyar seggbe magyar lófaszt!”

Sovinizmus
“Minden seggbe magyar lófaszt!”

Globalizmus
“Minden lófaszt magyar seggbe!”

A téma az utcán lever

b-2007-02-16-a-01.jpg

Most lőttem a ház előtt, ebéd után hazajövet. A súlyos társadalmi feszültségek úgy látszik már a szélvédő mögé is befurakodtak. Az ugyan nem világos – hogy kedvenc középiskolai frázisomat puffantsam -, mire gondolt a költő, miközben írta, sőt, még az sem, kinek a kurvaannyát, kormány-, esetleg ellenzéki (ellen)propaganda, netán szimpla családi konfliktus eredménye e két sajnálatos label (oké, kisanyám, beülhetsz a kocsiba, de ezeket a táblákat szépen kipakolod magad elé). Az addig tiszta, ha e két felkiáltást párbeszédnek tekintjük, úgy rekordrövidségű minidrámával állunk szemben, melyben a konfliktus sajátosan egybeesik a mű felütésével, a kifejtés ugyanakkor a feloldás maga, azonban a szereplők tisztázása várat magára, valamint a konkrét stílus sem ismert: vajon tragédia, avagy komédia?

Már megint

egy vicces fickó, aki szerint nem volt, ami volt. Neki hatmillió egyre megy, hát most ötöt kap érte. Szívesen bemutatnám a nagyanyámnak: csak azt, mondjuk, ahogy összerándul, ha felkeltik. Kis híja volt csak, hogy megúszta.