Pega, bocsáss meg

…csak most vettem észre, hogy nem is vagy belinkelve a blogrollomon (ezúttal kihagyom a link szó duális terminológiájából levezethető összes poénforrást). Pótoltam vétkem. Akiknek meg ez túl belterjes: innen (nem) ismerjük egymást, sörözés megbeszélése vagy fél éve tart, azóta is egyeztetünk időpontot. Ez a (lassan ex) kollegám hívta fel a figyelmemet erre a cikkre, ahonnan ide mutatott egy URL. Erről jutott eszembe. Remélem, érthető.

Reklámok

Fair matt, avagy egy sejtésről

Tegnap óta tudom, amit sejteni lehetett, nevezetesen két szék közül a ló alá (szopóág? lófaszt): street legal, ami az employmenet radikális stációja (felmondták nekem a leckét, más szóval). Köszönik szépen, szuper volt, de a cég nincs abban az anyagi blablablabla, mindazonáltal maximálisan és úgy retrospektíve elismerjük, mint a jövőben kívánunk forró kézrángatásokat, ha megint lesznek megrendeléseink, te leszel az első, akinek, de most pang (mi a szétszintetizált trágyalé pang? A pitty? Frászkarikákat: tömeges leépülés financialice). Mi (első királyi többes) mindenesetre töretlenül dózerolunk előre a behavazott futúr gyertyafényes lágy nyári mezején, sőt, én kérek elnézést, a zavar nem az önök képében (ha van maguknak olyan hozzá).

Reggeli zene #4

Drága mama,

azt hiszem, megint sikerült olyan zenét találnom neked, amitől üvöltve rohansz ki a szobából, bár egy pillanatra felmerült bennem, hogy az egész gyűjteményemet kivágom a g…be, és beszerzem helyette az összes QOTSA albumot száz példányban. A legütősebb zene evör. Perpill.


Queens of the Stone Age: Sick, Sick, Sick