Gyorsan, valami postot

hogy Lulu kedvenc gasztropoétájának címét plagizáljam, mert ha D. az előző, kissé alvilági teremtménnyel szembesül elsőként a blogon, egy életre elmehet a kedve a virtuális naplóktól. Ahogy tegnap említette, ő csak egyszer egy héten, neki inkább az írott könyv szaga (lehet ám ennek is, ne tudjátok meg, milyen illatokat képes árasztani az elfüstölt tápegység).

Tegnap volt bíbaba keresztelője, egy lehetséges megközelítésről olvassátok Lulut, akit ajánlanék Mr. Spielberg és Mr. Ecclestone figyelmeibe, lehet, megvan az új Indiana Alonso, és – ahogy írja – még a divatra is ügyel. Csigalány meglehetősen sértett hangnemben asszisztálta végig öccse tortúráit (mi az, hogy nem vele, és miket dumál ez a pasi ott az asztal mögött, hideg van, különben is, hol a cica, cicát akarok, anyaaaaaa, dejeee, moszt), ezalatt a fél vendégsereget (macskástul) próbálta terelni a templomból. Kifele. Szertartás alatt. Utána viszont hallhattunk tőle pár kortárs művet zongán (Op. 3. Ah, Gott, das ist mein Trauma, Allegro ma non troppo, de azért annyira igen, hogy ne lehessen elkapni).

Bíbaba ezalatt még azt is egykedvűen tűrte, hogy a fejére csorog valami, aminek következtében ő már egyszer s mindenkorra megfellebbezhetetlenül evangélikus. Hitbéli neveltetéséről egyfelől a katolikus Rómában élő rendes, zsidó származású, reformátusnak megkeresztelt ateista művészettörténész nagybátyja, másfelől a Bellevue-ben lakó építészmérnök nagynénje fog gondoskodni. Ajjaj. Ökumenikus belsőépítész lesz a srác.

b-2007-02-04-b-01.jpg

Csendes szombat

Reggel négykor lányom helyett a bal fülem keltett: ott folytatta, ahol előző este abbahagyta. Lüktetés, nyilallás. Kávé, cigaretta, internet, szellőztet. Mély levegő, néma ámokfutás. Nejem javaslatára félig holdkórosan előbányásztam egy zoknit a szekrényből, megtöltöttem sóval, majd ezt a műveletet megismételtem, miután a nagylábujj magasságában található lyukat kiiktattam a képletből. Összecsomóztam, bevágtam az eredményt a mikróba, és bementem kiüríteni a hamutartót. Visszatérve elsőként a szag csapott meg, csak utána rántottam fel a plexiajtót, amely mögül dőlt a füst kifelé, az alján valami barna levet eresztő fekete massza parázslott, és csak cafatokban lehetett kivakarni.

Hajnalban odakozmált a zoknim.

olvasásának folytatása