Vége a Szigetnek, és bizonyos okok miatt arról pont nem fogok írni. Ma viszont elugrottam nagyanyámhoz a tizenharmadikból az ötödikbe. Sacc per has módszerrel pár képet készítettem illusztrációként, felbuzdulva a Propono idevágó topikján. Bocs, mobil.
Tisza utca, a Visegrádi sarkától a Kárpát utcáig:
Figyeljük meg a fantasztikus tipográfiai megoldásokat ezen az echte budapesti látványelemen – pár tanács leendő parktulajdonosoknak:
- A betűket lehetőleg nyomjuk össze horizontálisan, törekedjünk a maximális helykitöltésre (margókat, üres keretet felejtsük el).
- Szerezzünk valahonnan egy teljesen aberrált b betűt (ld. szár teteje).
- Hihetetlen nyelvérzékről téve tanúbizonyságot, kezdjük verzál T-vel a tilos szót, hátha így – megszemélyesített entitásként – jobban hat az emberekre.
- Ne is gondoljunk bele, hová lógnának a sétáltatni tilos lelógó szárai, ha véletlenül lennének neki olyanok.
- Ne rendezzük ezt a beláthatatlan mennyiségű két sort se balra, se középre, dobjuk fel őket a táblára, ahogy tetszik.
No comment. A portál nemrég (1-2 éven belül) készült el. Ilyet utoljára a hetvenes években lehetett látni mind a tipót, mind a színeket illetően.
Közvetlenül az előbbi mellett található. Egyik kedvelt ótvar-fogás: műanyagtábla a házfalon. A kozmetikum-kirakat a többihez képest maga a Gutenberg-tökély. Ellenben azon, hogy a tőle jobbra felaggatott (elképesztően bonyolult szövegelrendezésű) tabellán képtelenek voltak (mondjuk) a K és az E betűközt meghatározni, valamint az alatta felsorolt szavak és az afölötti illusztráció elrendezését (ld. távolság a kerettől) megoldani, az előbbiek tükrében nem csodálkozom.
Kárpát utca, trolimegálló:
Újabb versenyzőnk a helyi-vegyes-műanyagtáblás kategóriából: a Napsugár vegyesbolt hátterének használt word art miatt én kérek elnézést, a zöld felirat tőle balra ehhez képest merő fantasztikum…
…ellentétben az amellett látható szolárium-céglogó-légkondi kombóval; előbbi kézzel machinált betűi már-már súrolják a filctollas-hullámpapiros gyakorlatot – tipóról nem értekezek, mert feltehetően nem bírná a rendszer szövegmennyiséget. Manócska lottózó mindenesetre rulez, már amennyiben relatíve osztjuk az érdemeket.
Valaki elárulhatná, hogyan készülnek ezek a félig-rajzolt-félig-metszett betűk, és ki találta ki őket (és hogy hívják az anyukáját), de tulajdonképpen mindegy is: menthetetlenül kelet-európai feeling. A központozás és az ékezetek mintegy bocsánatkérően aprók, a nyíl hegye mellékes (naná, balra a megálló, akkor csak jobbra lehet a vegyesbolt), a szóközök szinte észrevehetetlenek. Szemi-funkcionális analfabétizmus.
Falk Miksa utca:
Erre végképp nincsenek szavak: feledkezzünk meg a bal ajtókeretet elrondító firkáról, és koncentráljunk a jobb ajtókeretet (és a fejfát) elrondító vörös izére. Elsősorban az a legdühítőbb, ha valaki izléstelenséget követ el, és még csak nem is konzekvens – vagy a másik megoldás: nem volt pénze a vizuálterror totális attakjára, és ezáltal kénytelen fél- (esetünkben a bal oldalt elhagyó) megoldást eszközölni. A színlelt képkeret így képzeletben rádől a mellette látható kovácsoltvas kapura, ami nem is lenne akkora tragédia, tekintve, hogy a megmaradó ajtó immár egész kellemes látványt nyújtana.
Filed under: agymenet, nem photoshop | 4 hozzászólás »
royaljerry 