Tíz percre lehunytam

a szemem, mert már nem bírta a monitort. Kulcstartókat láttam magam előtt, és embereket, akik kulcstartókat esznek. Megkérdeztem az egyiktől, nem túl kemény-e, azt válaszolta, nem, csak a karika és a játék közötti lánc túl nyers, jobban ki kéne sütni. Megfogott egyet, bevette a szájába, azt hiszem be akarta bizonyítani, hogy ízlik neki, de valami nem sikerült, mert pár másodperccel később kiköpte. Aztán kihúzott még egyet a gyomrából, meg még egyet, és csak húzta, húzta a sok láncot, mind egymásra tekeredve, játék és karika már nem is volt rajtuk, csupa lánc, én csak néztem, nem is kérdeztem semmit, csak éreztem, hogy az én gyomromba kúsznak át lassan, azt felelte, finom, edd!, bent megpuhul, átkúszik az ereidbe és a véreddé válik. Arra ébredtem reszketve, hogy az agyam felé tart.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: