Ha kirúgjuk a sámlit

TSZA azt írja az Indexen, hogy nem olyan tiszta sor ez a kivégzés ott lenn, délkeletre (nagyon dél, közepes kelet). Igaza van, bár némi pontosításra szorul. Ceausescu et. végperceit ui. nem nyolcvankilenc végén láttuk. Sokáig, nagyon sokáig nem adták le azokat a képsorokat – talán ha kilencven kora tavaszán mutatták be először itthon.

De nem is ez a lényeg, ez csak adategyeztetés. A problem valóban az, amit írt:

(…) ezzel a kivégzéssel a legfõbb baj, hogy Szaddám Huszeint pusztán egy nyolcvankettes vérengzésért ítélték halálra. Dudzsailban egy síita párt emberei az életére törtek, bosszúból száznegyvennyolc embert végeztetett ki.

Nyolcvannégy karácsonyát és az újévet – tizenegy éves fejjel – Bagdadban töltöttük. Apánknál.

b-2007-01-01-b-01.jpg

Tombolt az Irak/Irán. Attila már negyedik éve kint, külszolgálatban, mi meg öcsémmel a falat kapartuk örömünkben, hogy végre meglátogathatjuk. A háborút és a rezsimet úgy konkrétan leszartuk, faces to father, no excuses. Valami halvány lövésünk volt arról, hogy nem nyugdíjas bélyeggyűjtők paradicsoma a hely, de – mint említettem – erre olyan magasról tudtunk tojni, hogy öröm volt nézni, ahogy visszapattan.

Miután a kamránk egyik eldugott bőröndjében lapul, nem fogom elővenni az arról a két hétről szóló naplómat (bár valamikor előásom, hiszen most derült ki, hogy ezek szerint kordokumentumot alkottam). Nem emlékszem pontosan, hanyadikán érkeztünk, de pár nappal karácsony előtt lehetett. Már eleve a vízum megszerzése sem a “diadalmas fáklyásmenet” kategóriát gyarapította, az meg külön postot érdemelne, ahogy a fenyőt átpasszíroztuk a vámon csomagként feladva. Mezopotámia nem a tűlevelekről, Irak pedig nem a keresztény ünnepek kultiválásáról híres, bár ez utóbbi még változhat, ha megkapják az öröklakásokat az ideiglenesen ott tartózkodó amerikai katonák, feltehető, egy idő után elterjed a hálaadás a nép egyszerű gyermekei körében, bár arra azért kíváncsi lennék, ki ad kinek hálát, és hogyan implementálják a fehér bevándorló kontra rézbőrű őslakos lelkiismeretfurdalással fűszerezett problematikáját helyi viszonyokra pulykástul, felteszem, nem a pulyka játszaná a főszerepet, de elkalandoztam.

Szaddam bácsi nemjó bácsi, erről az úton-útfélen felbukkanó szocreál cuccok tanúskodtak, igaz, arról, hogy Honecker bácsi is nemjó bácsi (akinek a képe minden NDK vendéglő legszembetűnőbb részén, mint valami falvédő lógott – ja, a nagy konyhafőnök), vagy Brezsnyev bácsi semnemjó bácsi (erről talán Bogdán barátom tudna mesélni) már kedvenc barakkunk lakói is értesültek, már ami a felnőtteket illette, számunkra ekkor kezdett legalábbis gyanús lenni a történet.

Apánk soha nem mesélt erről akkoriban. Nekünk. Kazettákon kommunikáltunk, ők felvettek valamit ott, mi lejátszottuk itt. Gondolom nem mi voltunk az egyetlenek, akik meghallgatták a felvételeket, útközben jó pár kéz érintette a szalagokat, már csak ezért sem tudósíthatott a győzedelmes szovjet nép és baráti harcostársa újságokból kimaradt afférjairól. De nem is nagyon érdekelek a politikai események, egy dolog lebegett szemünk előtt: a Budapest és Bagdad közötti 2641 kilométer. Légvonalban. Meg a 350 nap, amíg nem látjuk. Évente.

Viccesen keveredtek az események, nemigen súlyoztunk: a Hotel Sheraton, a közös karácsony, a videojátékok, Babilon (ami megmaradt belőle), a Boney M, Samarra, Bagdad óvárosa, távirányítós tévé, Monopoly esténként, a permanens kerozinszag, instant kakaó és friss banán – nagyjából ezek a címszavak.

Kicsit olyan lehetett ez, mint egy osztrák család kiruccanása harminchatban Berlinbe. Új utak mindenfelé, egészséges fiatalok körös-körül, jókedv, derű. Mi nem voltunk kurdok, se siiták, sőt, kivételezett helyzetünknél fogva (külszolgálat, vazze) még olyan helyekre is eljuthattunk, ahová az átlag nem. Már ha volt egyáltalán átlag. Az átlag, mint olyan, ugye jóformán kunyhókban élt (de tévé minden háztartásban, naná, majd pont ezt a kommunikációs ziccert hagyja ki a tikriti miszter: kezdő diktátoroknak ajánlom, ezt a trükköt tanulják meg – bár volt kitől ötletet lopni, továbbiakat lásd Orwellnél).

Egyszóval volt ez az átlag, meg volt a többi deviáns, a már fent emlegetett kurd lakosság, akiket hidegvérrel, szisztematikusan (Erdoğan, nem beszélget, figyel, vagy szétültetem!), másrészt ugye a siita derékhad, akiket kábé úgy lehet lekissebbségezni, ahogy Texasban és környékén a spanyolajkú honfitársakat. Ezeket, és pár egyéb delikvenst (ellenzék, ha egyáltalán, testvérek, családtagok, rokonok, Kuvait polgárai, satsatsat) sikerült a másvilágra röppenteni uszkve harminc – vagy több – év alatt. Ezek az emberek már soha vissza, másfelől a megmaradtak mi a rossebet kezdenek egy kifingott oroszlán kegyelemdöfésével.

Mert ugye azt senki nem gondolja komolyan, hogy ez a kivégzés nem “üzenet” volt. Hogy pont most, pont ott. Csak önöknek, csak nálunk, a reklám után. Hogy kétezerhétben már véletlenül se üzenhessen “népének” két padlóápolás és növényültetés között. Hogy így végzi az összes nagypofájú arc, aki beleköp statuslecsó quojába.

Legalábbis a szándék ez. Sőt, a szándék leginkább az lenne, ha next stop megállnánk egyet búfelejteni Észak-Koreában (közben hátrapillantanánk, él-e még a szivaros csóka Florida mellett), utána buszra fel, jöhet a következő bunyó. A baj csak az, hogy – bármily nemes is e szándék -, a sofőr egyre kevesebb kedvvel nyomja a gázt, és ugye a benzin is fogyóban (hoppá, nem voltak holmi olajföldek a legutolsó megállóban?), no meg a kalauz is egyre finnyásabb, kit enged felszállni. Arról nem is beszélve, ezekkel a sámlivackolódásokkal ugyanannyi mártírt és példaképet hagynak maguk után, ahányat kiiktatnak (ti is láttátok Horthy szellemét az elmúlt hónapokban, itt van, Hitler sem halt meg, naugye).

Ahogy TSZA írja “Személyes ízlésemnek jobban megfelelt volna, ha Szaddámot egy szigorúan titkos föld alatti börtönben tartják fogva élete végéig kenyéren és vízen (…)“.

Nem, fiúk, az sem lenne megoldás. Voodoo magic kell ide, meg ezüsttöltény. Szellemek és gondolatvámpírok ellen az a legjobb.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: