Reggel hét

(amit megint majdnem úgy kezdtem, hogy “reggel hát”, ld. a vonatkozó sztorit: “meg, hát“). Három órája fent, lassan kezdek beállni lányom életritmusára, aki hatkor vidáman betrappolt a szobámba, némi nyomatékkal a hangjában közölte velem: “paszi” (gyermektelen ésvagy egyedülálló szülők kedvéért: “paci”) – mely parancs egyet jelent az “Einstand. Enyém a géped, de egye fene, te is leülhetsz, csak akkor mutass nekem lovakat.” tömör és lényegretörő felszőlítással -, majd ugyanezzel a lendülettel letette cumisüvegét a PC-re, kibányászott valahonnan egy tollat és egy dobókockát, végül rövid megbeszélés után együtt elindultunk felkeresni anyát.

Egy hozzászólás

  1. ez aranyos:)

    magamra ismerek (mármint a lányodban)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: